Most, hogy már csak néhány nap választ el attól, hogy eggyel többen érezzük otthonnak e lakást, hirtelen más oldalát mutatta meg magából e zord világ.
A körülöttem sétáló 30-as, gyerekeik oldalán pózoló férfiak ezidáig valahogy abszolút láthatatlanok voltak számomra, amíg nem kezdtem el a rám váró zord jövőt kutatva egyenesen rájuk fókuszálni.
Nehéz lenne bevállalni, hogy tetszett, amit nagy általánosságban láttam.
Szétnyúzott arcok, masszív súlyfeleslegek, alapból szexin csüngő férfimellek, slampos kinézet, közepes depresszió, sugárzó jövőtlenség.. nem egészen ezt szántam anno magamnak.
Persze a leírás messze nem igaz mindenkire, látni jópár üdítő példát is, na de az arányok nem túl bíztatóak, így hát bár önbizalmam határtalan, de egyértelműnek tűnt; határozott action planre lesz szükség.
Kicsit megütközve tehát a látottakon, meg persze jó adag dinamittal a fenekemben úgy döntöttem, hogy itt az ideje, hogy előbbi vonalnak esélyt se hagyjak és összerakjam a saját boldog 30-as éveimet.
Na erről olvashattok majd a jövőben.